Cári sereg az 1. vh-ban
Mielőtt elkezdtem volna kiépíteni a Cáratyuska félelmetes hadigépezetét, nem sokat tudtam a korszakról, de nagyszerű kihívásnak tűnt az első világháborús wargame ötlete, mert a köztudatban úgy él a korszak, mint a tehetségtelen tábornokok hibájából rendkívül véres háború. Ezért úgy gondoltam, hogy ha egy tehetséges karosszékgenerális – jelen esetben én – vezeti a hadakat, akkor azok majd sokkal sikeresebbek lesznek a terepasztalokon, mint a valóságban. Innen indult az ötletem, még 2008-ban.
Szerencsés módon a klubtársaim egyike is hasonló gondolatokat forgatott a fejében, és be is vásárolt a Renegade cég 28mm-es németjeiből, sőt már volt is neki egy zsákmányolt, német színekben pompázó Mark IV-es tankja is, amivel minden egyes alkalommal rengeteg borsot tör az orrom alá, habár a valóságban a németek nem vetettek be tankokat az oroszok ellen. Viszont teljesen fair play módon, már az elején nekem ajándékozott egy készre talpalt-festett Austin-Putyilov páncélautót, ami a Maxim géppuskáival csatáról-csatára erős vámot szed a német gyalogos figurák közül.
A méretarány és az ellenfél így adott volt, a korszak több alternatívát is kínált, de mivel nagyon távlati terveimben szerepel egy osztrák-magyar monarchiás sereg is, kézenfekvő volt a nagy ellenféllel kezdeni. Ezen kívül a korszak sajátosságaiból adódóan az orosz sereg gyalogosfigurái jól használhatóak az 1904-5-ös orosz-japán háborúhoz, a világháborúban a német, a monarchiás és a török seregek ellen, valamint a polgárháborúban harcolhatnak az oroszaim egymás és az angol, francia, japán és amerikai seregek ellen is. Az egyenruha szabása nem sokat változott, a színe viszont igen, volt fehér, keki, és zöld, ezért én az egyes századaimat különböző színű egyenruhával képzeltem el, a jobb elkülöníthetőség miatt, és mert így a polgárháborús csatákban is lehet két különböző orosz seregem. A festésnél az Osprey kiadványait vettem alapul, szabadon kalandozva az 1904-1922 közötti egyenruhák között. A századok szakaszainak talpát a könnyebb kezelhetőség miatt különböző színűre festettem.
Alapvetően skirmish csatákat képzeltünk el, és főleg az 1916-utáni korszakból, amikortól a szakaszokon alapuló harcászat volt a jellemző, és használták már az újgenerációs fegyvereket, mint az aknavető, tank, lángszóró, könnyű géppuska, kézigránátok. Ezért a seregem alapvetően a Games Workshop Great War szabálykönyvéhez, illetve a Disposable Heroes – Price of Glory rendszerhez készítettem. Az összes gyalogos egyesével lett alapozva, talpnak kétpennys pénzérméket használtam, mert olcsó és pont egy inch az átmérője. A jobb szállíthatóság érdekében a figuráim talpára mágneses réteget ragasztok, ami szintén 2,5 cm széles és 5m hosszú feltekercselt szalagok formájában árusítják. A mágnesszalag nem túl olcsó, viszont a kész figurát simán megtartja a hűtőszekrény oldalán, így a fém kekszes dobozokban gond nélkül szállíthatóak a figuráim, egy-egy keményebb fékezéskor sem mozdulnak el a kocsiban.
A katonáimat több különböző gyártótól szereztem be, Copplestone Casting, Musketeer Miniatures, London Tradition. A legszebbek a Musketeer figurák – vétek őket az én amatőr kezeimmel mázolni -, és bár egyenlőre csak gyalogosokat gyárt a cég, szerencsére, ugyan lassan, de gyarapodik a kínálata. A Copplestone figurái nagyon karakteresek, a teljes, lovasokat, gyalogosokat, lövegeket tartalmazó kínálat már nem bővül évek óta. A Traditon figurák alapvetően inkább régi stílusú játékkatonák, és egy kicsit nagyobbak, de nekem tetszenek. Ha önálló egységet alkotnak, a magasságkülönbség elhanyagolható, ezenkívül a háború első heteire jellemző kifogástalan felszerelésük van, ami szintén nagyon jó pont a szememben. Az aknavető zsákmányolt német gyártmány a Tradition kínálatából, mivel az oroszok amúgy is nagy számban másolták az ellenfél aknavetőit, ill. használták a zsákmányolt fegyvereket. A Rolls-Royce páncélautó a Matchbox cég gyártmánya, az eredetiekből több is szolgált a keleti fronton, brit legénységgel is, így nem éreztem szükségét átfesteni. Kicsit pontatlan, mert ez egy 1920-as verzió, de nálam még belefér, mivel ezt a polgárháborúban használták nagyobb számban az intervenciósok.
A háború első hónapjaiban az orosz cári sereg elsőrangú haderő volt, a japán háború tapasztalatait felhasználva, fedezékből tüzeltek, zöld a terep színéhez közel álló egyenruhát hordtak, jobban igazodtak a kor elvárásaihoz, mint a Monarchia serege, amely még mindig az 1866-os stílusban, nyílt terepen állította fel az ágyúit, és oszlopokban nyomult előre a nyílt mezőkön. A német sereg szintjét persze nem érték el, de a Monarchiának illetve a török haderőnek méltó ellenfelei voltak. A gyalogság állandóan feltűzve hordta a szuronyát, és bár történtek rá próbálkozások, a háború végéig sem került rendszeresítésre egységes rohamsisak. A lovasságot szintén felszerelték szuronyos puskákkal, ellentétben a magyar huszárokkal, akik puskatussal voltak kénytelenek gyalogos közelharcot vívni a keleti fronton, a háború elején. A cári seregben a reguláris lovasság mellett felderítésre, portyázásra nagy számban alkalmaztak irreguláris kozákokat is. A kozákok egy ízben, a kaukázusi török fronton áttörve, felvették a kapcsolatot az Irakban harcoló brit csapatokkal. A modern páncélautós alakulatok zömét a belga és brit szervezésű segédcsapatok adták, de a háború végére már orosz legénységű és saját gyártású páncélautóik is voltak szép számmal.
A tervem az, hogy addig dolgozom ezen a seregen, míg el nem érem a Great War rendszer 1918-as francia listájának zászlóalj méretét – amíg nincs orosz lista, addig a játékegyensúly miatt ezt használjuk, persze jóval kevesebb fegyverzettel. Ez 4db 45 figurából álló századot jelent, ehhez három géppuskás szakaszt, két löveget, két páncélautót és aknavetőket lehet csatolni. Félig kész már a kozák lovas századom, és kb 50%-50%-os a feltöltöttsége a második és a harmadik századnak.
A sereget eddig 6-8 alkalommal vetettem be, még nem tudtam igazán kihasználni a nagy, olcsó pontértékű gyalogos tömegekből származó potenciálját, mert még nincs hozzá elég festett figurám. A szibériai lövészeim ellenben nagy hírnévnek örvendenek, mint golyóálló, sérthetetlen alakulat, az egyik csatában ugyanis veszteség nélkül keresztülmasíroztak a senki földjén a golyózáporban, kézitusában kiverték a németeket a lövészárkaikból, majd 50% veszteségük ellenére megtartották az árkokat a lángszórós ellentámadás ellen.
Az egymást követő játékok meghozták a kedvét több klubtársunknak is, így egy század görög és egy század francia is elkészült időközben, és megosztva a kevés szabad kapacitásom, én is dolgozom egy század osztrák-magyar gyalogoson. Elsőre nagy a kavalkád, de mivel a balkáni fronton szinte minden nemzetnek volt kontingense, így nagyjából összeegyeztethetőek a seregek egy-egy nemzetközi csatára.
