A mohácsi csata 1526. augusztus 29-én zajlott a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között. A II. Lajos vezette magyar sereg kb. 25-30 ezer főből állt, míg a törökök létszáma 60-70 ezer volt. A csatában a magyarok végül vereséget szenvedtek, a király és a főurak nagy része elesett. Ez az ütközet a magyar középkor végét és az ország három részre szakadását hozta, megalapozva a hosszú török uralmat. A mohácsi csata máig a magyar történelem egyik legfontosabb fordulópontja.

A csata 500. évfordulójához közeledve felmerült az ötlet, hogy erről a csatáról is építsünk valami látványosat. És mivel többen is beszálltunk a projektbe, a végeredmény ez igazán nagyszabású csatajelenet lett. A terv az volt, hogy 1526 figurát fessünk ki a 2026-os évfordulóra, de már jóval több elkészült egy évvel hamarabb, így végülis némi szervezést követően már a 499-iken is megtekinthető az első installáció.

A diorámán látható, több mint másfél ezer 1:72-es méretarányú figura főleg Zvezda, Orion, Dark Dream Studio és Redbox gyártmányú, de felbukkan egy-két régi Airfix is, amiket még 1976-ban adtak ki. Ezeknek a figuráknak egy részét átalakítottuk, hogy változatosabb pózokat kapjunk, amivel több dinamikát tuduk vinni az egyes jelenetekbe, de például átalakítások a szekerek elé fogott magyar szürkemarhák is. A legtöbb, szálfegyvert (lándzsát, pikát, kopját) tartó figuránál a fegyvereket is kicseréltük, hogy megelőzzük az elgörbülést, ami nagyon vékonyra öntött műanyag részeknél előfordul. Ezért figurák legtöbbjének a kezébe acélhuzalból vagy ónból készült fegyvereket adtunk.

A figurák egy másik része saját készítésű, fémből öntött figura, ezeket az átalakított figurákkal együtt főleg ott használtuk, ahol valamilyen nem harci tevékenység zajlott, például a táborállítás vagy a csata egyéb előkészületei, illetve a harc elől a nádasba menekülő falusiak. Saját készítésű figurákra voltunk utalva azoknál a fegyvernemeknél is, amikből kereskedelemi forgalomban nem kapható figura, mint például a magyar huszárok esetében.

A festéshez modellező akrilfestékeket használunk, és minden figura egyedi festésű. Az ilyen aprólékos festéshez az ecsetnek nem muszáj feltétlenül a legvékonyabbnak lennie, de az nagyon fontos, hogy a vége hegyes legyen. Egy-egy figurát általában 20-25-ször kell kézbevennünk, mire a nyers figurából a terepasztalra felrakható állapotba kerül. A figurákat le kell vágni az öntőkeretről, lesorjázni, ha szükséges, fegyvereket cserélni, lemosni, alapozófestékkel lefesteni, majd ezután következik a színek számától függően 10-15 festési lépés. Végül a festett figurák egyedül vagy többedmagukkal talpra kerülnek. A talpakra azután felviszünk egy talajréteget, amit festünk és végül vasútmodellező füvet szórunk rá. Ezt követően kijavítjuk az esetleges hibákat, sérüléseket, és végül a kész kis figuracsoportok kapnak egy színtelen lakkréteget.

A dioráma terepe egy nem szokványos módszerrel készül. Mivel mi ezeket a figurákat egyébként asztali csatajátékra (wargame-re) is használjuk, nem ragasztjuk le őket a terepre. A figurák alján kis mágnesek találhatók, amelyek lehetővé teszik, hogy a figurákat stabilan elrendezzük fémlemezeken, majd ezeket a fémlemezeket helyezzük el a terepen, amit általában textilből alakítunk ki. A domborzatot ez alá a textil alá építjük meg, de mivel a diorámáink általában nem csak egy helyen kerülnek kiállításra, mindig a rendelkezésre álló hely szabja meg, hogy hogyan építjük fel a terepet. A textilt ezután egy évek alatt kikísérletezett szóróanyaggal szórjuk meg, amely látványában fűvel benőtt talajra emlékeztet. Ahol szükséges, ott további részleteket, például köveket, bokrokat, fűcsomókat és egyéb tereptárgyakat adunk hozzá, hogy még élethűbbé tegyük a jelenetet.

Ez a rugalmas és az adottságokhoz alkalmazkodó építési módszer teszi lehetővé, hogy a diorámáink több helyen is ki legyenek állítva, a sérülés veszélyének a minimalizálása mellett.

Az épületek és az egyéb tereptárgyak a korszak jellegzetességeit tükrözik, figyelembe véve a történelmi hűséget és a korabeli építkezési technikákat. A diorámán látható házak például a Szentkirálynál feltárt 16. századi falu épületeinek régészeti rekonstrukciói és néprajzi analógiák alapján készültek, a török tábor megidézéséhez pedig korabeli ábrázolásokat vettünk alapul. Mivel azonban a tereptárgyaknál is szempont volt, hogy a későbbiekben akár a csatajátékainkhoz is használhasssuk a őket, itt is az egyszerűség és a korhű kinézet egyensúlyának megtalálása volt a legnagyobb kihívás.

Fábián Péter

Hargitai Szabolcs

Iványi Gábor

ifj. Iványi Gábor

Schäfer Zsolt

Takács Krisztián