Az Emese Várispánság egy X. századot megelevenítő településrekonstrukció, amelyben egy államalapítás-kori ispáni vár élete kerül bemutatásra. Az állandóan látogatható kiállítás mellett évente megrendezésre kerül egy korszakos hagyományőrzőket felvonultató találkozó is. Az idein mi is részt vettünk a De Saggitis-diorámánkkal. (tovább…)
A hosszú, szőke és vörös loboncú szászok a rómaiak kivonulása után hajóztak át Angliába és telepedtek meg a mai Wales és Skócia területén. Innen tartották irányításuk alatt az egész szigetet 500 éven keresztül, a normandiai Vilmos herceg támadásáig. (tovább…)
A Nyugat- és Közép-Európában élő néptörzseket a hellenisztikus és római világban egységesen keltának hívták. A mai Franciaország területén élő népeket a római történeti források általában galloknak nevezik. A kelta népek társadalmi berendezkedése nagyon hasonló volt. Állandó katonasággal nem rendelkeztek, az ideiglenesen felállított nagyobb hadseregek hosszabb, hódító hadjáratokra nem voltak alkalmasak. A rómainál jóval „demokratikusabb” törzsszövetségek nem tették lehetővé a sikeres katonai összefogást külső ellenségekkel szemben, sem Róma, sem a germán törzsek ellenében. (tovább…)
Miután végre elkészültem az első tercióval Tilly seregéből, és kifestettem egy dobozzal a Zvezda török lovasaiból, úgy gondoltuk, ideje csatába vinni őket. Hogy ne maradjunk azonban mindenféle történelmi háttér nélkül, a csatát Pápa 1597-es ostromához kötöttük, amikor egyesült keresztény sereg vonult a török ellen. (tovább…)
Julius Ceasar hadseregének magját a légiós nehézgyalogság alkotta. A köztársaság korai éveiben alakult ki a légiósok harcászati szerepük szerinti besorolása velites, hastati, princeps és triari. Marius consul, majd diktátor által végrehajtott hadsereg reform következtében a légiósok folyamatos szolgálatban lévő, fizetett zsoldosokká váltak, így fegyverzetük is egységesedett, valamennyien nehézfegyverzetet kaptak, az egyes kategóriába, már nem a társadalomban elfoglalt szerepük, anyagi helyzetük szerint, hanem harci tapasztalataik alapján sorolták be őket. (tovább…)
A néhány évvel ezelőtti választékhoz képest jelentősen megnövekedett a kínálat az 1:72-es római kori szettekből. Egy korábbi cikkünkben még azzal foglalkoztam, hogy miként készíthetünk minél változatosabb vezér figurákat. Most már a Zvezda, HäT és Ceasar Miniatures is gyárt többféle szettet ehhez a korszakhoz. (tovább…)
A nyári egyenruhás doni kozákok után következzenek most a téli egyenruhások.
Az első világháborúban az orosz lovasság volt a legnagyobb a hadviselő felek között. 1914-ben 122 lovas ezreddel rendelkezett, aminek majdnem a fele, 51 kozák ezred volt. A lovasságot hadosztályokba szervezték, de a kozákok megtartották önálló ezred-alapú szerveződésüket. A kelet-poroszországi fronton az orosz lovasság általában gyalogosan harcolt, de a monarchiával szemben kiterjedt lovas hadműveleteket hajtottak végre. (tovább…)
Az 1941-42-es és az 1942-43-as, különösen hideg és hosszú tél nagyban hozzájárult a német hadsereg támadó hadműveleteinek elakadásához a keleti fronton. A német katonáknak Moszkva előtt és Sztálingrádban is nagyrészt nyári ruházatban kellett felvenniük a harcot a támadó szovjet hadsereggel. (tovább…)
A következőkben egy gyenge minőségű, de hasznos szett figuráinak feljavítását és festését kívánom bemutatni. A középkori orosz seregemből hiányzott a könnyűgyalogság, bár a valóságban nagyobb csatákhoz, hadjáratokhoz mindig toboroztak az egyszerű köznépből is gyalogságot a seregekhez. (tovább…)
A X-XIII. század között, az Árpád-házi hadseregek könnyűlovasságának legütőképesebb részét székelyek, besenyők és kunok alkották. Ezek a határőrzéssel megbízott, és ezért különleges jogokat élvező népcsoportok – ellentétben a letelepedett életmódot folytató többséggel – gyakorlott katonák voltak, és mivel folyamatos érintkezésben álltak a sztyeppei népekkel, sokáig megőrizték a nomádokra jellemző harcmodort, vagyis az ellenség sorainak távolharccal történő megbontását, színlelt visszavonulást, bekerítést majd üldözést. (tovább…)