1849-es orosz intervenciós sereg – gyalogság

Az 1849-ben Erdélybe bevonuló orosz intervenciós csapatok magját az V. gyalogoshadtest alkotta Alexander Nyikolajevics Lüders tábornok vezénylete alatt.

A szabadságharc idején egy orosz gyalogos hadosztály két dandárból: egy sorgyalogosból és egy vadászból állt, egyenként két ezreddel, ezredenként négy-négy zászlóaljjal. Ezeket háború esetén a tartalékokból akár nyolc zászlóaljra is feltöltötték, az erdélyi hadjáratot azonban (nyilván a hadjárat nem kiemelt fontossága miatt) csak a szokásos feltöltöttségi szinten kezdték meg az oroszok. A zászlóaljak egyenként négy századból álltak, századonként körülbelül kétszáz emberrel. A negyedik század volt a gránátos, amelynek csak felszerelésében található minimális eltérés a másik három századhoz képest, harcmodorban nem különböztek. A századokat ezredszinten számozták, tehát egytől tizenhatig alapesetben, és a gránátos századok viselték a zászlóalj számát (az első zászlóalj tehát az 1., az 5., a 6. és a 7. századból állt, a második a 2., 8., 9., és 10. századból, és így tovább).

Az egyenruha alapvetően egy zöld nadrágból és zubbonyból állt, vörös díszítéssel. Nyáron a zöld, oldalán vörös zsinórral díszített nadrág helyett fehér vászonnadrágot hordtak. A lábbeli térd alá érő fekete csizma volt, amelybe esetenként begyűrték a nadrágot. A ruházathoz tartozott még egy világosbarna – kissé szürkés – lábszárközépig érő kabát is, bár ennek színét a különböző források eltérően említik, sok esetben sárgaként, ez azonban betudható a ruha elhasználódásának és a harctéri megfigyelések felszínességének. Évszaktól függetlenül hordták a kabátot, bár eredetileg a téli egyenruha része volt, nyáron azonban egyszerűen csak az ingre vették föl. A hosszú kabátot legtöbbször térd fölé felhajtva viselték, hogy könnyebb legyen a mozgás. Az alakulatot a galléron és a vállapon jelölték (a kabáton és a zubbonyon azonos módon). Az első ezred gallérja és vállapja vörös, a másodiké vörös gallér fehér vállappal – ez a két ezred volt a sorgyalogság. A harmadik ezred gallérja zöld, vállapja világoskék, a negyediknél pedig mindkettő zöld, őket hívták vadászoknak, de az elnevezéstől eltekintve a harcmodorban nem különböztek.

A gyalogságnál rendszeresített fejfedő egy fekete, bőrből készült csúcsos sisak, az ún. Pickelhaube volt, amelyet a porosz hadsereg vezetett be 1842-ben, és amelyet onnantól sok más állam is átvett. Az orosz pickelhaube veretei, csúcsa és plakettje sárgarézből készültek, rajta az ezred számával. Ezt a sisakot gyakran tábori sapkára cseréltek, kényelmesebb viselet lévén. A tábori sapka színe az egyenruha zöldjével megegyező sötétzöld szín volt. A sapka felső szélén körbefutó zsinórszegély a zászlóalj számát is jelölte: piros az első, fehér a második, égszínkék a harmadik és sárga a negyedik zászlóaljnál. A sapka szalagja piros volt a sorgyalogságnál és pirossal szegélyezett zöld a vadászoknál.

A felszerelés csaknem azonos volt minden katonánál. Az első három ezred szíjazata fehér volt, a negyediké fekete. A dobok bőr díszítései és a zsinórfeszítők az ezred színével harmonizáltak, a dob karimája a fehér szíjazatú ezredeknél fekete-fehér háromszögekkel díszített. A dobverők az első dandárnál sárgák, a másodiknál fehérek. A gránátos századoknál a tölténytáskán látható ónöntvény gránáton a fölső lángnyelv mellett két oldalon is voltak lángok, és a gránátosok kardot is viseltek a szurony mellett. A tisztek egyenruhája egy zöld frakkból és nadrágból állt, vagy ha kabátot hordtak, a rangjelzést a kabát vállára tették.

A figurák

A legfrissebb figurák a témában a Honvéd Minatures adott ki három orosz gyalogsági szettet: egy pickelhaubés és egy tábori sapkás menetelőt, illetve egy vegyes fejfedőjű harcoló szettet.

HM-1520 – Pickelhaubés gyalogság menetben:

HM-1528 – tábori sapkás gyalogság menetben:

HM-1521 – harcoló gyalogság:

15mm-es figurákról lévén szó, az apró különbségek, amelyek például egy gránátost megkülönböztettek a sorgyalogostól, elhanyagolhatóak, így csak festéssel kialakíthatunk minden szükséges alakulatot.