Gyermekkoromban, ami már több, mint ötven éve volt, a szomszédba átkéredzkedve néztük a fekete-fehér (kék/fehér) filmeket a rossz felbontású, recsegő, időnként „hangyás” képet adó „Kékes” TV-n. Mégis óriási élmény volt, a mai színes-szagos, mozgóüléses, hipersztereó mozik nem tudnak olyan élményt adni, mint amit mi akkor átéltünk. (tovább…)
Bármennyire is híve vagyok a Rapid Fire játékszabálynak, meg kell valljam, igazán jól használható szabály a Battlegroup Kursk is. Mivel pedig barátaim egy jó része erre esküszik, szívesen játszom velük ennek alapján. Az ördög azonban a részletekben rejlik, mert ez a szabály már nagyon „kidekázott” sereglistákkal rukkol elő, hadszínterek szerint újabb és újabb könyveket adnak ki ezekről. Mindez jó, de van egy eddig be nem gyógyult hibája: nincsen könyv a távol–keleti hadszíntérhez, még nincsen japán sereglista! Pedig favoritjaim a japánok, akiket lehetne Kína (szintén nincsen sereglista), a Szovjetunió, az USA vagy a britek, akár hollandok ellen is vezetni. Míg a Rapid Fire-nál találhatók olyan szenárió leírások, ahonnan kicsemegézhet az ember akár japán sereglistát is, a Battlegroup-hoz sajnos magam kellett megcsinálnom. (tovább…)
A zsinóros háborúk, a rizsporos parókás, zsakettes katonák kora az a korszak, amikor a Habsburg hadseregben megjelennek a magyar gyalogezredek, az „ungarische Infanterie”. Bosszantó, hogy a huszárok „csak” huszárok, bár annyira magyar jellegű az öltözetük, hogy csak „Hungarian pattern”-nek, magyar mintának hívja zsinórmintáikat a szakirodalom. De megnevezésük mégiscsak huszár marad, így a magyar király/bécsi császár oldalán harcoló huszárok osztrák huszárokként jelennek meg az irodalomban. Sajnos. (tovább…)
2014 karácsonya után reppent fel a hír Budán, hogy Ottinger lovas dandárával megszállta Ceglédet. (tovább…)
Ahogy a szakirodalomból ismert, az 1849-es tavaszi hadjárat egyik célja az volt, hogy Windischgrätz számára lehetetlen legyen Debrecen ellen vonulni. Ezt Görgey zseniálisan el is érte, és fényes győzelemsorozata bevonult a magyar és nemzetközi hadtörténelembe.
Kedvenc frontlevelezőlapom az, amit nagyapám küldött az olasz frontról. A képen ő áll bajtársaival, s a fején a 15M acélsisak van. A képeslap hátoldalán azt kérdi testvérétől: Megismersz-e ebben a nehéz csákóban? (tovább…)
Őfelsége, Nagy–Britannia királyának alattvalói abban a szilárd meggyőződésben léptek hadba az első világháborúban, hogy szegény kis Belgiumot védik meg a csúf németektől. „Anglia” hadai, mint oly sok más háborúban is, a gyarmati, indiai és egyéb katonákból, a skótokból, az írekből és welsziekből álltak. Persze azért voltak köztük angolok is. Egy ínyenc wargamesnek ez a sokszínűség éppen kapóra jön. Hiszen a skót, indiai és más figurák festése izgalmasabb kihívás, és a gyűjtői polcon is jobban mutatnak, mint a közönséges „angolok”. Ezért aztán természetes, hogy első világháborús brit seregemet egy indiai ezred festésével kezdtem. (tovább…)
Nem tudom, ki hogyan van ezzel, de nekem a wargame nem más, mint a gyermekkori katonázások pihentető felelevenítése. Akkor is különböző méretekben lehetett katonákat venni, de nekem, mint vidéki, patakparton felnőtt gyermeknek eleinte bizony az ólomkatona ismeretlen volt. (tovább…)
Kicsit dimbes-dombos, a hegyek árnyékában fekvő, valódi madárcsicsergéssel aláfestett galíciai életképünkhöz előkapartuk a fiókok mélyén már régóta szunnyadó első világháborús 1:72-es műanyag seregeinket. (tovább…)
A bersaglieriket La Mamora tábornok alapította a piemonti hadsereg részeként az 1830-as években. Később, az olasz egyesítés során váltak az olasz királyi hadsereg részévé.A szó eredeti jelentése mesterlövész. A bersaglierik mozgékony könnyűgyalogosok, akiket külsőleg a széles, kakastollal díszített fövegük mellett a futólépésben tett menet különböztet meg más alakulatoktól. Különösen látványos a bersaglieri zenekarok menete, aki már látott ilyent, soha nem feledi az egyszerre trappolva futó zenekart, függőlegesen az égbe fúvó trombitáikkal. Lenyűgöző látványt nyújtanak! A kakastollat pedig a mai napig a rohamsisak mellé is feltűzik. (tovább…)
