A nándorfehérvári diadal diorámája

Miután az ifjú török uralkodó, II. Mehmed 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, mindenki tudta, hogy a szultán következő célja Magyarország lesz. Mehmed elsőként a nándorfehérvári várat kívánta elfoglalni, mivel ez az erősség számított „Magyarország kulcsának”. Hunyadi János, Magyarország legbefolyásosabb főura és egyben az ország legfőbb katonai vezetője, tudta, hogy önerőből nem képes megszervezni az ország védelmét, ezért külföldről kért segítséget. Annyit sikerült elérnie, hogy a pápa keresztes hadjáratot hirdetett Kapisztrán János vezetésével. A ferences szerzetesnek sikerült is mintegy harmincezer keresztest toboroznia, azonban ezek legtöbbje rosszul felszerelt jobbágy volt.

Nándorfehérvár ostroma egy török miniatúrán

A csata
A hetvenezer (újabb kutatások szerint negyvenezer) fős szultáni sereg július 4-én kezdte meg Nándorfehérvár ostromát. A védők helyzete reménytelennek tűnt: kevesen voltak és élelmük sem volt elég. A törökök a Dunát hajókkal zárták el, hogy a magyarok a folyón se kaphassanak utánpótlást. A szultán miközben kiéheztetéssel próbálta megtörni a védők ellenállását, folyamatosan lövette a falakat. 1456. július 14-én Hunyadi támadást indított a török hajózár ellen, és ötórás véres küzdelemben sikerült is áttörni, és katonái egy részével bevonulnia a várba, míg a keresztesek a Száva túlpartján, a várfalakon kívül táboroztak le.

II. Mehmed török miniatúrán

Amikor a szultán látta, hogy nem sikerült kiéheztetéssel megtörnie a védőket, támadásra adott parancsot. A július 21-én induló roham során a törökök egyre jobban visszaszorították a kimerült védőket. A legenda szerint ekkor vettette le magát a várfalról Dugovics Titusz a lobogót kitűző törököt megragadva. Az időközben a török hátába támadó erősítés megérkeztekor Hunyadi lovasságával kiszorította a törököket a várból.

Másnap, július 22-én, Hunyadi megtiltotta, hogy bárki a törökökre támadjon. Azonban néhány keresztes megszegte a parancsot, és a közeli dombról nyilazni kezdte a török tábort. A csetepaténak indult harcból hamarosan komoly csata lett. Egyre több keresztes kelt át a Száván, és vette fel a harcot az ostromlókkal. A szultán ellentámadásra adott parancsot és el is kezdték visszaszorítani a Kapisztrán vezette kereszteseket, azonban a török ágyúk őrizetlenül maradtak. Hunyadi felismerte a kínálkozó lehetőséget és a várból kitörve elfoglalta azokat. Ezt követően a keresztesekkel harcoló törökök ellen fordította egy részüket, ezzel komoly veszteséget okozva nekik. A törökök többszöri sikertelen ellentámadással próbálták visszafoglalni az ágyúkat, de sikertelenül. A harcokban II. Mehmed is megsebesült. A török sereg teljes tüzérségét és felszerelésének jelentős részét hátrahagyva elvonult.

A dioráma
Diorámánkon az ostrom utolsó napjának különböző időpontban lezajlott eseményeit mutatjuk be egyszerre. A terepasztalon láthatók a Száván átkelő keresztesek, előttük az a magaslat, ahonnan lőni kezdték a török tábort. A Száva-part mellett a török ágyúállások elfoglalását, és a kisebb ágyúk átirányzását mutatjuk be. Ezzel szemben láthatók a török tábort támadó keresztesek harcai. Mellettük láthatók a Hunyadi csapatai feltartóztatására, és az ágyúk visszafoglalására, a szultán vezetésével ellentámadást megkísérlő török janicsárok és a korábban a Duna-part védelmére kirendelt szpáhik. A csatát 1850 db 1/72-es léptékű műanyag (Zvezda, Strelets-R, stb.), és saját készítésű fém, illetve műgyanta figurával jelenítettük meg.