Az 1809-es győri csata

Ez a csata volt a napóleoni háborúk egyetlen, a Magyar Királyság területén lezajlott ütközete, egyben az utolsó olyan összecsapás, amelyben a magyar nemesi felkelés hadai vettek részt. A János főherceg parancsnokolta IX. hadtest 28997 gyalogosból, 10996 lovasból és 28 lövegből állt, melyhez hozzájött az inszurgensek 10ezer gyalogosa és 9ezer lovasa. A felvonuló francia hadsereg ugyanakkor 41814 gyalogost, 13482 lovast és 144 löveget számlált.

A francia támadást délután 1 órakor Montburn tábornok jobbszárnyi lovassága kezdte meg, hogy birtokba vegye a Pándzsa-ér hídját, de a támadást Mercsery dandártábornok balszárnya kétszer is visszaverte. Eközben a francia középhad is támadásba lendült a stratégiai fontosságú Kismegyer majorért, de a védők meghiúsították a rohamot. Ez a részlet látható terepasztalunkon.
Délután 3 óráig a francia balszárny sem tudott Frimont osztrák tábornokkal szemben teret nyerni. Ekkor Eugéne 24 nehézlöveggel lövetni kezdte Kismegyert, majd ismét rohamra küldte a középhadat, de a major védői a bevetett tartalékkal keményen tartották magukat, amíg ki nem fogytak a lőszerből.
Ezt követte délután 4 órakor egy újabb tüzérségi tűz, majd a balszárny elleni lovasroham, s ez végül megtörte az osztrák-magyar csapatok ellenállását. Az inszurgens lovasok ellentámadása összeomlott, s megkezdődött a rendezetlen visszavonulás Ács-Komárom közé.
A csata komolyságát, illetve hevességét a veszteségek is alátámasztják. A Habsburg-hadak összesen 6235 főt vesztettek, ebből a magyar nemesi felkelők 791-et. A franciák vesztesége megközelítette a 3000 főt, így Napóleon méltán nevezhette a győri csatát “Marengó és Friedland unokájának”.
A vereség döntő oka nem az inszurgensek gyávasága volt, hanem a két fél közötti felszerelési, hadszervezési és hadvezetési különbség. A másik oka a vereségnek a Habsburg-haderők kiképzetlensége, a helyismeret hiánya, a rossz csatarend és a hiányos haditerv. A legkomolyabb következménye a vereségnek az lett, hogy János főherceg képtelen volt Morvaországba vonulni, hogy részt vegyen a júl. 5-én és 6-án zajló, vereséggel végződő wagrami csatában.