Bajor gyalogság a napóleoni háborúkban
Sokan el sem hinnék, de a Napóleon korabeli francia hadseregekben nem mindig voltak többségben a franciák. Nem azért, mert maga a fővezér is korzikai volt, hanem a bonyolult és változó szövetségi rendszerek miatt. Napóleon egyik kitartó német szövetségese volt például Bajorország, egészen 1813-ig.
Vessük most erre a bajor seregre pillantásunkat, hiszen azok számára is nagyon kedvező lehetőség adódik ennek megépítésére, akik a 28mm-es méretű seregeket eddig drágaságuk miatt nem kezdték volna el gyűjteni. Kihozta ugyanis a HäT figuragyártó cég kemény műanyagból készült bajor seregét! Három különböző dobozban forgalmazza a rendezett sorban feszítő, a különböző akcióban lévő, és a törzshöz tartozó (zászlós, dob, ács, tiszt) figurákat. Ezek a figurák karcsúak, arányosabb anatómiai felépítésük van, mint a robosztus, karikatúraszerű, darabonként nem ritkán 4-500 Ft-ba kerülő fémfigurák többségének. Bár a felületek szélei nem olyan markánsan jók, mint a fémnek, ezért egyes helyeken művészi nagylelkűséggel kell a festékkel bánni. Azonban aki már festett figurákat, megbirkózik evvel a kihívással. Szép, elég részletes kidolgozású, pózaiban kiváló, talán leginkább az újabb Italeri műanyagokhoz hasonlítható, de annál is izgalmasabb a HäT készlet.
Ahogy akkor a magyarok hívták őket, a „burkusok” a franciához hasonló módon harcoltak. Sorgyalog zászlóaljaik gránátos és könnyű századokat is magukba foglaltak. Ugyanakkor voltak önálló vadász alakulatok is. Mindez arra ad lehetőséget, hogy egy zászlóaljon belül megjelenjen a zöld sisakforgós könnyűgyalogos és a piros forgós gránátos is. Emellé komplett, zöld frakkban és szürke nadrágban feszítő önálló vadász zászlóaljat is tervezhetek a közeljövőben. A korszak első évtizedében a leginkább búzavirágkékre hasonlító színű frakkoknak hajtókája, mandzsettája, gallérja és melle a különböző ezredszínekben pompázott, pirosban, sárgában, feketében, később mind piros lett. A gombok ezredenként sárgák vagy fehérek, elrendezésük változó. Jellegzetes bőrsisakjuk leginkább az 1806-ig rendszerben lévő osztrák sisakra hajaz, bár szabása más, taraja fekete. A fehér nadrághoz a fekete kamáslit hordtak, ami a kor jellegzetes viselete sok hadseregnél.
Ahogy a legtöbb játékcsataszabállyal, úgy az általunk az utóbbi időben legtöbbször játszott Foundry-féle napóleoni szabállyal jól modellezhető ez a csapatösszetétel. Az alapegységek ebben a zászlóaljak, amelyek négyes alapokon álló századokra bomlanak. Így viszonylag könnyű a mozgatás, alakzatváltás. A szépség kedvéért azért a csatárokat – vagyis a „skirmish” szerepet eljátszani képes könnyűgyalogosokat – kettesével talpalva szükség szerint a zárt hadrendbe illeszkednek, illetve abból kiválva, csatárként, saját zárt soraik előtt lőnek.
A praktikusság győzött a szépség vágya előtt, amikor a nagyon szép ácsot és dobost a tiszttel és zászlóssal egy közös talpra tettem. Így kevésbé körbejárható az egyes figura,de a mozgatás könnyebb és a kopás kisebb. A zászlónál nem a könnyebb utat választottam, mert érdekelt a kihívás. Így aztán ahelyett, hogy levágtam volna műanyag zászlót a rúdról, és a „Warflag” oldalról letöltött színes lobogó kinyomtatásával, vagy valami leheletfinom, gyönyörű, drága darab megrendelésével foglalkoztam volna, egyszerűen kifestettem a műanyagot. Nem volt egyszerű, mert ez nem más, mint soktucat BMW-logó egymásnak tolva… A feketére alapozott zászlóra szikével igyekeztem párhuzamos vonalakat húzni egymásra megfelelő szögben, s aztán a kapott rombuszokat felváltva fehérre/kékre festettem. Nem mondanám, hogy nem csúszott el a vonalvezetés a végére, de… A másik oldalon pedig imitáltam néhány pöttyel egy címerszerűséget – könyvből néztem ki.
Festésnél általában feketére alapozok, felviszem sorban a színeket, minden szín felvitele után világosabb árnyalatával festem le a nem mély hajlatokban lévő részleteket, aztán egy még világosabb árnyalattal a kiemelkedő részeket (ez szárazecsetelés helyett van). A végső javításnál a kész figura egyes részeinél még van, ahol bevetem a befolyatós „ink”-et (tintát). Ezeknél a figuráknál az arcon például alapból használtam a flesh wash-t. Bogarászós technika, de én szeretem, bár nagy alkotói szabadsággal kombinálom a módszereket. Végül is ez hobby, nem?
Források
- Hourtoulle, F.G.: Wagram. Histoire and Collections (2006) ISBN: 9782915239744
- Pivka, O., Hook, R.: Napoleon’s German Allies – Bavaria. Osprey Publishing, London (1980). ISBN: 9780850453737