Csata 1848 őszén
Október 5-én, a Hadtörténeti múzeumban játszóházat rendeztek. Ennek keretében, az óriás diorámáink árnyékában, az aradi vértanúk emlékére ’48-as csatát játszottunk a képeken látható bájos, picike 15mm-es fém modellfigurákkal. A magyarok hadmozdulatait Horváth Lajos barátom, az osztrákokét én irányítottam. Lajos az amerikai polgárháborúhoz írt ingyenes angol nyelvű Glory days szabályt fordította le magyarra és aktualizálta a szabadságharchoz. A szabály szerint a legkisebb gyalogos egység 4 db 3 figurás talpból áll. A játék nem körökre, hanem kezdeményezések birtoklására oszlik. Így jól modellezhető az eltérő képességű csapatok aktivitása, mely a szabadságharcra oly jellemző volt.
Windishgrätznek az országba való betörése után meg kellett osztani erőit. A kis somogyi falu elfoglalására két harcedzett gyalogos dandárt küldött előre Klein tábornok vezetése alatt. A gyalogság 3-3 zászlóaljból állt, 4 üteggel és egy vértes lovas csapattal megerősítve. A magyar vezérkar értesülvén a veszélyről, máris átirányított 2 dandárt az újoncokból álló tartalékból, hogy a stratégiailag fontos falut megvédje. A magyar sereget vezető Kiss tábornok az osztrákokéval azonos nagyságú gyalogságát 3 üteggel, a lengyel légó egy tapasztalt, veterán zászlóaljával és a rettenthetetlen „császár” huszárezred egy századával erősítette meg.
Az egyik osztrák dandár fegyelmezett és friss gyalogosokból álló első zászlóalja gyors menetben megszállta a falut.
A másik dandár a falu nyugati oldalán lévő nyílt terepet vette birtokba 3 üteggel megerősítve. A falu határában állították fel a negyedik üteget. Utoljára a keleti oldalra vonult fel a vértes lovasság.
A tapasztalatlan újoncokból álló honvéd gyalogság késve ért a faluhoz. Kiss tábornok csak egyetlen zászlóaljat tudott a faluban állomásozó osztrákok ellen vezényelni egy üteg védelme alatt.
A lengyeleket a távoli sűrű erdőn keresztül küldte az osztrák 2. dandár oldalba támadására. Ezzel szemben állította fel a maradék tüzérségét és gyalogságát. a huszárok a balszárnyon, azaz a falut keletről megkerülve kívánt az első osztrák dandár hátába kerülni. Az osztrák tüzérség kegyetlenül jól belőtte magát a legközelebb felvonuló honvéd zászlóaljra, mely a súlyos veszteségek után teljesen szétszéledt.
Eközben a császárhuszárok rárontottak a falu határában lévő osztrák ütegre, melynek teljes személyzetét harcképtelenné tették.
A közelben állomásozó osztrák vértesek ezután támadtak nekik. A magyar huszárok bátran küzdöttek kisebb lovaikon könnyű szablyáikkal, de az egyenlőtlen küzdelemben teljesen felmorzsolódtak.
Az összecsapás az osztrák lovasságot is jelentősen megtépázta, csak egy harmaduk maradt harcképes. Kapitányuk a nehezen kivívott győzelemtől annyira megittasult, hogy maradék legénységével nekirontott a széles arcvonalban felfejlődött legközelebbi honvéd zászlóaljnak, mely egy jó időben leadott sortűzzel teljesen megsemmisítette őket.
Ezalatt a lengyelek oldalba támadták a legszélső osztrák menetoszlopot, mely ettől súlyos veszteségeket szenvedett ugyan, de hamar rendezte sorait és ellentámadásba ment át kiegészülve egy frissen odaérkező újabb zászlóaljjal. Véres kézitusa bontakozott ki, melyben a teljes lengyel gyalogság odalett.
A győztes császári csapatok így viszonozni tudták a kibontakozó magyar gyalogság sortüzeit, de veszteségeik miatt visszavonulásra kényszerültek.
Az osztrákok a falut továbbra is biztosan a kezükben tartották, 2 osztrák üteg folyamatosan lőtte a honvédeket és a falu déli részében még sértetlenül álló két császári gyalogzászlóalj széles arcvonalon kibontakozva nyomult előre.
A súlyos veszteségeket szenvedett magyar erőket vezető Kiss valamennyi állását feladva, a visszavonulás mellett döntött.