Épületek készítése

Minden háborúban előfordulnak harci események, amelyek valamilyen beépített területen vagy annak közelében zaljanak, ezért mindenképpen szükség lesz arra, hogy jelöljük ezeket. Ha adunk a csataterünk kinézetére, akkor ezeket épületmodellekkel jelöljük. Az épületek elkészítése nem igényel sem nagy gyakorlatot, sem komolyabb szaktudást. Alapanyagként a papírtól kezdve a falemezeken át az elhasznált telefonkártyákig szinte mindent felhasználhatunk.

Dekorboltokban nagyobb tételben beszerezhetőek különböző vastagságú polisztirollemezek, amelyeket sikólemez néven hoznak forgalomba. Az épületek készítéséhez 0,5, 1 és 2mm vastag lemezeket használhatunk, habár ha van elég elhasznált telefonkártyánk, az 1mm vastag lemezt azzal kiválthatjuk. Amióta az ismerőseim tudják, hogy ezeket fel tudom használni, nem dobják el, és néhány havonta kapok harminc-nagyven darabot. Ugyan az újabbak már papírból készülnek, de ezek is kiválóan felhasználhatók például a tetőknél, ahogy azt a későbbiekben részletezem is.

Az első lépés, hogy kitaláljuk, hogy milyen hadszíntérre szeretnénk épületeket. Az interneten tonnaszám találhatók képek szinte minden korszakból és építészeti stílusirányzatból fennmaradt épületekről. Emellett nem kell tartanunk magunkat a fényképekhez, inkább csak megoldásokat leshetünk el, amelyeket aztán a sajátjainkba beépítünk. Az ajtók, ablakok, tetők, a szélkakasok, kémények, csatornák stílusa és elhelyezkedése, jelenléte vagy hiánya nagymértékben meghatározza, hogy az épületünk honnan és mikorról való.

Ezután meg kell terveznünk, hogy mekkorák legyenek az épületek. Nem célszerű túl nagy házakat építeni, mert esetleg túl sok helyet foglalnak el a terepből. Arra azért ügyeljünk, hogy az épületeink mérete köszönőviszonyban legyen a figuráink méretarányával, mert ahogyan egy-egy figura több tucat valós katonát is reprezentál, ugyanígy a házunk egy háztömböt, esetleg akár egy-egy falut vagy várost is jelenthet, így szerencsésebb, ha a hangsúlyt a látványra helyezzük.

A voltaképpeni építés első fázisa a falak kivágása. A polisztirol nagyon jól megmunkálható anyag. Ha vonalzó mellett egy tapétavágó késsel meghúzzuk a vágás vonalát, könnyen elpattintható. Ha telefonkártyákat használnuk, akkor a kártyák két oldalát borító filmréteg miatt a vágás kicsit nehezebb. Íves vágásokat mindazonáltal célszerű sablon vagy felrajzolt vonal mentén végigvágni, és aztán az ívet csiszolópapírral simára dolgozni.

Az ablakok kivágásánál általában három oldalt teljesen át kell vágnunk (alátétet az asztalra!), a negyediket bekarcoljuk, és az ablakot „kinyitva” kitörjük a helyéből.

A nyílások kivágása után a falak belső oldalára ragasztott lemezekkel elfedjük azokat, ha szeretnénk ablakkeretet vagy üveget. Arra gondolhatunk, hogy akkor minek egyáltalán kivágni? A válasz az, hogy így sokkal szebben meg tudjuk jeleníteni az ablakkereteket és az ajtótokokat, hiszen ritka az olyan nyílászáró, amelynek fő felülete (például az ablaküveg) a fal külső síkjába esne.

Ezek után vonalzó mellett vékony csíkokat vágva az ablakkeretekhez való „léceket” készítettem el, amelyeket a nyílások köré ragasztottam. A lécek hosszát mindenképpen a nyílásokhoz igazítsuk, de még a ragasztás előtt vágjuk le ezeket, ugyanis ha előbb felragasztjuk a falra a léceket, előfordulhat, hogy hosszabb felületen ragadnak a falhoz, és nem tudjuk szépen eltávolítani a túllógó részeket. Kivételt képeznek a fal széléig tartó elemek, mert ezeket a ragasztás után pontosabban igazíthatjuk a fal széléhez. A felragasztott lécek egymáshoz illeszkedő sarkaira pillanatragasztót folyatva, majd azt száradás után lecsiszolva tüntettem el a szabálytalan vágás okozta réseket.

Ha a falaink készen vannak, el is kezdhetjük összeállítani a házat.

A példaház falán egy eddig általam még nem próbált technikát is bemutattam, azért, hogy mindenkit bátorítsak a kísérletezésre. Egy vékony réteg tömítőpasztát kentem a falra – a példaházon Tamiya Putty-t, de lehet Neoflexet vagy hobbiboltokban kapható textúrált festéket is –, hogy a vakolat egyenetlenségeit szimuláljam. Mivel a Tamiya Putty kellemes szürke színű, a ház alapszínét ez meg is határozza. Az épületen csak az ablakok, ajtók és a tető került festésre.

A tető vázát kartonlapokból készítettem el (telefonkártyákból). A cserepek elkészítésére számos módszer kínálkozik. Lustább modellezők használhatnak vasútmodellező-boltokban kapható, előrenyomott tetőlapokat, amik tetszés szerint szabhatók. 1:72- es figurákhoz méretarányban legjobban a H0-ás illeszkedik, de ezek az anyagok meglehetősen drágák. Ha magunk próbálkozunk a tető elkészítésével, az egyik megoldás, ahogy azt a példaházon is láthatjuk, a cserepek bekarcolása vékony sztirollemezbe. Ehhez a tapétavágó kés pengéjének fokát használtam. Kartoncserepek esetén ez a módszer nehézkes, ott másik módot érdemes választanunk, mégpedig a cserepek ollóval történő bevagdosását. Habár élethűbb eredményre vezet, sztirolból ez a módszer tovább tart, mivel nem ragaszthatunk fel hosszú csíkokat egyszerre: a sztirolcsíkok ugyanis a bevagdosás során sült szalonna módjára elhajlanak, amit kisebb, legfeljebb 3-4 cm hosszú darabok felragasztásával kell kompenzálnunk.

Az épületek festésénél mindenki a saját fantáziájára és forrásaira támaszkodhat. Arra azonban érdemes ügyelnünk, hogy a házaink színe harmonizáljon a terepünk színével. A két utolsó képen ugyanazt a példaházunkat eltérő terepen figyelhetjük meg.