Figurák talpalása
A legtöbb játékszabály esetében több figura található egy alapon, jelezve, hogy egy alap nagyobb csapattesteket jelenít meg. Az alapok szerepe ebben az esetben kettős: egyrészt kiterjedést adnak a csapatunknak, másrészt életet visznek a játéktérbe. Gondoljunk csak bele, hogy milyen szerencsétlenül néz ki egy ágyú a hozzá való személyzet nélkül, vagy abba, hogy egy géppuskát többnyire nem egy ember kezel, ahogyan egy katapultot, vagy faltörő kost sem, így az alapjainkon tulajdonképpen apró diorámákat kell megjelenítenünk, amelyek aztán színesítik a játékot.
A legelső lépés az, hogy az általunk használt játékszabályhoz és méretarányhoz megfelelő alapokat készítsünk. Ehhez igen kiváló anyag a dekorboltokban kapható ún. sikólemez amely 0,5 mm és 4 mm közötti vastagságú polisztirolból készül. A tapasztalat azt mutatja, hogy a különböző méretarányokban eltérő vastagság ad kellő stabilitást: 28mm-es figurákhoz 2mm, 1:72-es (20mm) figurákhoz 1-2mm és 15mm- es figurákhoz 1mm az ideális vastagság. Persze a felhasznált vastagságot az alap mérete is meghatározza, ezért például ha járműveket alapozunk, azokat célszerű vastagabb lemezre ragasztani, mint az azonos méretarányú figurákat. Az alap készülhet balsafából vagy vastagabb kartonból is, vagy akár régi telefonkártyákat is használhatunk erre a célra. A figurák egyenkénti alapozásához kiválóan megfelelnek a csavaralátétek vagy forgalomból kivont pénzérmék is (például a régi 10-20-50 filléres érmék).
Ha a figurákat lefestettük, ragasszuk őket az alapra. A talaj megjelenítésére két módszert szoktam alkalmazni. Az első recept szerint keverjünk össze faragasztót, szitált teniszsalakot és fekete vagy sötétbarna temperát. Ezzel a masszával „töltsük föl” a figura talpáig a talajt, hogy eltakarjuk azt (ha az alapunk kartonból készült, ez a megoldás nem annyira célravezető, mert a papír könnyen hullámosodik a vizes bázisú faragasztó hatására). A salak szitálására egyszerű háztartási levesszűrőt használok. A masszába kevert sötét festék elveszi a salak vöröses színét, és ezáltal föld-hatást kelt. Száradás után ennek a masszának a híg verziójával beecseteljük a figura talpát és a kimaradt részeket. Miután ez is megszáradt, világosbarnával óvatosan átszárazecseteljük, miáltal az egyenetlenségek kiemelkednek.
A másik módszer a levegőn száradó gyurma használata, amelynek előnye a salakkal szemben az, hogy a keréknyomok, valamint az első világháborús sáros-kráteres tájak sokkal kontrasztosabban megjeleníthetők vele, de akár egy utca vagy egy vár udvarának köveit is belekarcolhatjuk, persze ezt még festenünk kell.
Ha az alapra növényzetet is szeretnénk tenni, foltokban kenjük be vízzel hígított faragasztóval, és szórjunk rá vasútmodellező boltokban kapható műfüvet. A felesleget a talp alját kocogtatva ütögessük le. Miután az egész megszáradt, vékonyan fújjuk át lakkal. Ha téli hatást szeretnénk elérni, foltokban szódabikarbónát szórjunk fű helyett, míg például az első világháborús alapokhoz csak a sarat hagyjuk meg, és szárazecsetelés helyett folyassuk be híg feketével. Ha az alapok dús aljnövényzetű hadszínterekhez készülnek (Vietnam, Közép-Afrika, Csendes-óceán), világosbarna helyett egyből szárazecsetelhetünk zöld színnel is. Sivatagi környezethez pedig használjunk nagyon finom szemű homokot, és hagyjuk ki a fekete temperát a masszából.
Az alap aljára a szállítást megkönnyítendő vékony mágnescsíkot is ragaszthatunk.