De sagittis Hungarorum libera nos, Domine!
A diorámánk címéül választott latin nyelvű ima évszázadokon át, számos nyugat-európai országban része volt az egyházi liturgiának, felidézve ezzel a honfoglaló őseink hadi sikereit.
Kalandozásoknak nevezik azokat a katonai vállalkozásokat, amelyeket a honfoglalást követően a magyarság vezetett Európa különböző vidékeire. 862 és 970 között legalább negyvenhét hadjáratot indítottak a magyar seregek, ebből harmincnyolcat nyugati, kilencet déli irányba. 936-ban a Rajnától nyugatra és keletre egyaránt személyi változások történtek a frank államok élén. A nyugati frankoknál (franciáknál) a Karoling családbeli Lajos került a trónra. A magyarok 937-ben indított hadjáratuk során Worms mellett a Rajnán átkelve Lotaringiára támadtak. A magyar sereg valószínűleg még a hideg téli hónapokban indulhatott el mert, március 24-én érte el a Párizstól nem messze fekvő Sens városát. Lajos királynak nem volt elég ereje ahhoz, hogy megakadályozza franciaországi portyáikat. Orléans-nál helyi ellenállással kellett megküzdeniük, de azt legyűrték. Nyugati kalandozásaik során ekkor másodízben jutottak el az Atlanti-óceán partjáig. Visszafelé július hónapban Burgundiát, majd Itáliát dúlták fel. Az Alpokon át egészen Capuáig jutottak.
E hadjáratról a szász krónikák mellett a Luxoviensis franciaországi monostor alapítására és dotatiójára vonatkozó okmány tesz említést. A korabeli forrásokban sajnos nem található részletes, hitelesnek tekinthető leírás az egyes csatákról, összecsapásokról, mivel azokat többnyire a hadászatban járatlan, gyakran túlzásokba bocsátkozó, egyházi személyek örökítették meg. Ezért a diorámánk, a magyarok akkor általános hadviselési taktikáját figyelembe véve, a 937-es franciaországi hadjárat egy lehetséges csatáját mutatja be. A leggyakrabban alkalmazott harci taktika a lesvetés volt. Ennek egy példáját mutatja be a diorámánk. A frank sereg lovassága üldözőbe vette a megfutni látszó magyar sereget, a frank tartalék gyalogság jelentősen lemaradva követte őket. A megfutamodó magyar lovasság folyamatos nyílzáporral szétzilálta a frankok sorait, így azok felbomlott, alakzat nélküli tömegként érkeztek az erdő szélén lesben álló magyar csapatok elé, akik ekkor már arctámadással ronthattak az ellenségre. Ezzel egyidejűleg bekerítésre fordultak a megfutamodást színlelt csapatok.
A diorámát 1:72-es léptékű műanyag és fém figurák felhasználásával készítettük. A magyar sereghez főként a Zvezda mongoljaiból átalakított figurákat használtuk, néhány Italeri, Lucky Toys és Alex sajátkészítésű figurái mellett. A frank sereg főleg a Strelets-R norman és frank figuráiból készült, néhány Revell normannal és szásszal kiegészítve. A festéshez a Revell akril festékeit használtuk. Bár a színpalettája nem túl széles, de az egyik legjobban fedő és legkönnyebben kezelhető festék a piacon.
Barabás Ákos – figurafestés
Gussev, Alexandr – saját készítésű figurák
Iványi Gábor – figurafestés
Schäfer Zsolt – tereptárgyak
Takács Krisztián – ötlet, figurafestés