Osztrák tábori tüzérség

A Honvéd Miniatures ötödik szettjéből 3 db 15mm-es (M=1/100) osztrák tüzér talpat készíthetünk 4-4 fős személyzettel és 6, illetve 12 fontos ágyúkkal.

Ez a tüzérség az 1848-49 évi magyar és olasz szabadságharchoz használható.

A tüzérek egyenruhája a jellegzetes felhajtott karimájú kalap miatt látványosan eltér a korábbi napóleoni háborúkban és a későbbi olaszországi harcokban résztvevő osztrák tüzérek megjelenésétől. Itt még frakkot hordanak a katonák, de bicorn helyett kalapot és lábszárvédő helyett már kék pantallót viselnek. 1850-től viszont már kétgombsoros hosszú kabátot csákóval.

A dobozban 12 tüzér figurát kapunk 6 féle pózban.

Kiegészítésként még felszerelési tárgyakat, talajdarabokat és alaplapokat is tartalmaz a szett.

Az alaplapok műgyantából készültek, felületükön terepmintázattal és 8 kör alakú mélyedéssel. Ezek bármelyikébe pontosan beilleszthetők a figurák és a kiegészítő tárgyak, így viszonylag gyorsan, kis munkával, de nagyon sokféle variációban állíthatjuk össze a tüzér egységeket.

A figurák sorjázást nem igényelnek. Festés előtt a szett tartalmát megmostam, majd kupakra ragasztottam. A figurákat kétféle festési móddal készítettem el. A figurákat távolabbról szemlélve látványosabb eredményt adó megoldás a fekete kontúrok meghagyása. Ez a módszer egyszerű, gyors, de nagyon pontos ecsetkezelést igényel. Először feketére alapoztam a figurákat, majd az egyenruha vörös részeit festettem meg ‘világos’ (kicsit narancssárgás) piros festékkel, majd fehérrel a szíjakat. Az arcokat vöröses barnára festettem. Testszínnel az orrokat és füleket kihúztam, a szemek alatti orcákra és az állakra 1-1 festék pöttyöt tettem. Testszínnel festettem meg az ujjakat is úgy, hogy az ujjak között fekete csíkokat hagytam. Ezután sötétbarnára festettem a tüzérek haját és a figurák talpait is, majd ezeket még szárazecseteltem bézs színnel. Világosbarnával kihúztam a frakkokat úgy, hogy a vörös hajtókák és a fehér szíjak mellett hagytam egy kis fekete csíkot. Ugyanígy festettem világoskékre a tüzér pantallókat is. Sárgarézzel megfestettem a kalapon lévő fémlemezeket, a kardmarkolatokat és kardhüvelyek végeit. Sárgával megfestettem a kalap tetején lévő pompont és a karima élét. Végezetül sötétszürkével húztam 1-1 csíkot a kardhüvelyek közepébe, a bakancsok orrára és a kalap felső élére.

A másik festési módszer annyiban tért el, hogy a frakkot sötétbarnára, a pantallót sötétkékre alapoztam, majd mindegyiket egy jelentősen világosabb színárnyalattal szárazecseteltem. Csak ezután húztam ki a piros hajtókákat, a fehér szíjakat és a fekete részeket.

Ez utóbbi eljárás lassúbb, de kevésbé precíz festés technikát igényel és közelről szemlélve szebb eredményt ad a hajlatokban, részletek váltásánál megjelenő színátmenetek miatt.

A figurák után az ágyúknak fogtam neki. Először fogpiszkálóra szúrtam a lövegcsöveket, majd fekete alapozást követően sárgaréz színű festékkel szárazecseteltem őket.

Az ágyútalpakra felragasztottam a kerekeket, majd a végükön lévő lyukon keresztül szintén fogpiszkálóra szúrtam őket. A Revell „világos föld” színű akrilfestékével alapoztam, majd ugyancsak sárga Revell-akrillal szárazecseteltem a talpakat.

Ezután az ágyútalp élét, a vasalásokat, a kerék abroncsozatát és a kerékagyat feketére festettem, majd végül sötétszürke csíkot húztam a kerékabroncs feketéjébe és a vasalásokba. Felpróbáltam a csöveket az ágyútalpakra és az érintkezési pontoknál lekapartam a festéket, hogy összeragaszthassam őket. Az ütegszerelékes ládát kupakra ragasztva feketére alapoztam, majd sárgára festettem úgy, hogy a fém pántokat feketén hagytam. A láda tetejét Revell „világos föld”-jével festettem, majd sárga csíkokat húztam rá.

Ezután következett az alaplap elkészítése. Ezt azzal kezdtem, hogy a már kifestett figurákkal és ágyúkkal együtt megterveztem az egyes tüzér alapok elrendezését. Így kialakultak a kiegészítő elemek, vagyis a lőszerkupacok, levetett felszerelések és talaj darabok helyei is. Ezeket még a festés előtt helyükre is ragasztottam és csak ez után festettem sötétbarnára az alapokat. A figurák mélyedéseit festetlenül hagytam, hogy majd a ragasztás hatékonyabb legyen. Nagyon világos bézs színnel szárazecseteltem a talpakat, a lőszerkupacot és a felszerelést pedig feketére festettem.

Világosszürkével kihúztam a töltényeket, közép szürkével az összehajtott nagykabátokat, rézszínűre festettem a kardmarkolatot és hüvely véget, majd sötétszürke csíkot húztam a fekete hüvelyre és kardszíjra.

A kész talpakra felragasztottam az ágyúkat, úgy, hogy az érintkezési pontoknál először lekapartam a festéket. Ezután helyükre kerültek a figurák és a ládák is.

A fűfoltok elkészítéséhez fa ragasztóból 1-1 cseppet tettem az alapra úgy, hogy a látható rések körvonalait megtörjem velük. A ragasztófoltokra vasútmodellező fűt szórtam, majd 2-3 órás száradás után az egészet selyemfényű lakkal lefújtam.

Eredményül 3 mini tüzérdiorámát kapunk, amik önmagukban, seregek nélkül is jól mutatnak az asztalon. A Borúra Derű! játékszabály és pontrendszer szerint 1 tüzér talp félütegnek, azaz 3 ágyúnak felel meg, így egy szettből egy 6 fontos üteget és egy 12 fontos félüteget állíthatunk össze a játékhoz.

A szett a Fritz Figuren terméke, megrendelhető a Hagen Miniatures webshopban.