Porosz hadsereg a Hétéves Háborúban
Nem tudom, ki hogyan van ezzel, de nekem a wargame nem más, mint a gyermekkori katonázások pihentető felelevenítése. Akkor is különböző méretekben lehetett katonákat venni, de nekem, mint vidéki, patakparton felnőtt gyermeknek eleinte bizony az ólomkatona ismeretlen volt.
Kiskatonákkal, nagykatonákkal, vagy bábukkal vívtuk csatáinkat. A „kiskatona” amolyan 1/72 körüli féllapos műanyag katona formájában volt kapható a patak túlpartján lévő trafikban, úgy is hívtuk, hogy 25 filléres katona, mert éppen négyet lehetett kapni belőlük 1 forintért. A „nagykatona” már gyakran térbeli, plasztikus műanyag, külföldön gyártott 54mm-esek gyenge hazai másai. Vagy maradt a bábu csata: kis, társasjáték fabábuk tucatjaiból felállított különböző színű ezredek, amiket rugós ágyúkkal lődöztünk.
Az ólomkatona sokáig a Váci utca titka maradt, a régi Tóth játékbolt kincse. Pedig amit ott lehetett kapni, az mai is valóságos aranybánya lehet egy klasszikus játékosnak. Kicsit suta, féllapos figurák, különböző korok hadseregei, majdnem gagyi festéssel. Mégis, valami utánozhatatlan játékfigura bájjal. Klasszikus a stílusuk, nem a valóság látszatát akarják kelteni, hanem a játék látszatát, s éppen ettől sokkal valóságosabbak, mint a precízebb figurák. Valódi játék a valóságpótló játék helyett.
Így aztán nem kell mondanom, milyen örömmel fedeztem fel a Prince August és még néhány más gyártó ilyen stílusú figuráit. A Prince August nem csak a figurákat, hanem azok öntőformáit is forgalmazza, így saját öntésű seregeket lehet gyűjteni, ami nem csak gazdaságosabb, hanem még inkább a sajátjának érzi az ember a gyűjteményt, hiszen cin hulladék korától kezdve saját maga önti, sorjázza, alapozza, festi, talpalja minden seregét. A képen ezt a technológiai sorrendet látjuk jobbról balra, egy dán XVIII. századi gránátoson bemutatva néhány fázist.
Nincs más hátra, mint előre: bele kell vágni ebbe a szemet gyönyörködtető, történelem tanulmányozásra serkentő, szép színes festésre megtanító játékba. Nézze meg mindenki a színeket, egy–egy figura különböző sereg vagy ezred színeiben is pompázhat, mint például a Prince August északi háborús korból való gyalogtisztje a következő képen:
Rajta hát, sereget kell építeni, s ahogy az egyik angol nyelvű gyűjtői jelmondat mondja: előre a múltba! (Forwards to the past!) Az se bántson senkit, ha nem festi tökéletesre figuráit. A játékkatona nem olyan igényes, mint a teljesen élethűnek tervezett modellfigura. Legyen itt ennek példájára porosz hadtestem, amelynek legkedvesebb egységét, a gránátosokat nagyon odafigyelve festettem, kicsit kevesebb figyelemmel a sorgyalogos ezredet, míg a lovasságot már a nemzetközi átlag pongyolaságával talpaltam és csak az egyik svadront próbáltam befolyatással árnyékolni, a másik „alap” festésű maradt.
Ha kedvet kaptunk, számos jópofa blogon találhatunk lelkes, 40mm méretben játszókat, akik saját városállamok és hercegségek parádés ezredeit festik meg, néha fantázia szülte színekkel, de leginkább ki–ki saját kedvenc történelmi ezredeinek színében, hogy aztán ezek összecsaphassanak baráti összejövetelek délutánjain, ahol vér helyett legfeljebb a sör folyik. Mindenkinek jó játékot!