Royal Kingston Guard 1944

Ennek a seregnek külön története van, egy kicsit olyanok nekem, mint Rejtő Jenő Láthatatlan Légiója, nagyon amatőr módon indultak, de a végére profi kis hadoszloppá nőtték ki magukat, és mindenki hozott még magával valakit a csapatba. Egy ausztriai makett versenyen kaptam el őket, angol nyelvű szakirodalomért cserébe, még 2005-ben. Ez a 88 Crusader gyártmányú figura adta a seregem magvát, minden katona a háború első időszakában rendszeresített fegyverzettel és egyenruhában. Időközben megismertem a Disposable Heroes szabályrendszerét, és úgy döntöttem, ehhez igazodva fogom felépíteni az akkor még gyalogosnak indult szakaszomat. Mivel sok lövészem volt, úgy döntöttem, az 1944 végi állománytábla alapján építkezem.

A szakasz gerincét négy lövészraj alkotja, ezekben van egy őrvezető Thompson géppisztollyal, egy Bren golyószórós, egy tizedes és hét lövész, mind Lee Enfield puskákkal. Választható hozzájuk ezeken felül egy mesterlövész páros (lövész és célfigyelő) és egy kétfős Bren golyószórós egység is. A szakaszparancsnoki raj egy hadnagyból egy őrmesterből és két lövészből áll, amihez két rádiós illetve egy kéthüvelykes aknavető csatolható.

A századtámogatás még két szabadon variálható egység lehet: háromhüvelykes aknavető három kezelővel, PIAT (páncéltörő) két kezelővel vagy géppuska négy kezelővel. Ilyenek nem voltak az alap figuráim között, de találtam egy börzén egy csomagban két géppuskát kezelőkkel, egy három- és két kéthüvelykes aknavetőt kezelőkkel, valamint járt még hozzájuk nyolc tiszt is, akikre semmi szükségem se volt, mert már így is volt másik négy felesleges, de mivel elég jó volt az ár, megvettem hát az egész csapatot. Bren golyószórósból is volt vagy öt felesleges, meg vagy tizenkét Thompsonos, így a felesleges figurákat egyben megpróbáltam eladni, de senki se vette meg őket, pedig még egy páncélautót is adtam melléjük, hátha kelendőbbek lesznek. Mindhiába, így végül megtartottam mindet.

A szabály lehetővé teszi három ezredszintű támogató egység bevetését, így a rengeteg Thompson-osból szerveztem még három raj utászt, ezek egyenként 6 géppisztolyos figurából, egy lángszórósból és egy tizedesből állnak. Ezzel az opcióval egy városi küldetésben járművek nélkül több mint 70 gyalogosból áll a sereg, és két aknavetővel támogatva, igazi takarítóbrigád. Választható még három páncéltörő ágyú is, de nem igazán találtam hatékonynak ezeket a játék során, így én inkább járműveket szereztem be helyettük.

A Corgi cég gyártott anno egy szép, készre festett die-cast sorozatot, ami méreténél fogva megfelelt a tervezett járműparkomhoz, így elkezdtem rájuk vadászni. Az ilyen járművekről tudni kell, hogy ugyanaz a Sherman tank különféle színekre festve, különböző dobozokba csomagolva, teljesen más árakon szerezhető be, mert a gyűjtőknek a gyakoriság is fontos, meg a sértetlen csomagolás is. Nekem ezek teljesen mellékes apróságok, így én kitűztem egy szabott árat mindenre, és hónapokon keresztül heti rendszerességgel licitáltam modellekre, különösen olyanokra, amiknek már nem volt meg az eredeti csomagolása. Az árakról még annyit, hogy az összes járművet feleannyiért vettem postaköltséggel, mint a fémből öntött összerakatlan, festetlen verzióikat. Szép lassan hat-hét hónap alatt összegyűjtöttem a kellő járműmennyiséget, persze itt is voltak csatolások, a Churchill tankomat csak két darab másik tankkal együtt lehetett olcsón megkapni, így lett két Cromwell Centurionom is. Pedig ezeket nem terveztem megvenni, mert az alap Cromwell verzió egy nagyon ritka darab, alig lehet kapni belőle, egy darab árából két-három másik tank is kijön. Egy szakaszba pedig két darabra van szükség, valamint egy Centurian-ra, tehát egy Cromwell szakasz árából két szakasz Shermant lehet kiállítani.

A járművekkel párhuzamosan licitálgattam a hiányzó figurákra, illetve rendeltem párat Black Tree cégtől, a specialistákból, mint a PIAT-osok, vagy a lángszórósok. A Bren Carrier-eket egy jótékonysági tombolán nyertem, ahol a Royal British Legion (hadiözvegyeket és hadiárvákat támogató egyesület) számára gyűjtöttek pénzt egy wargame show-n, fél angol fontért lehetett dobni két kockával, ha mindkettő hatos volt, lehetett választani a járművek közül, a nyolcadik dobás után, én az összerakatlan Tigrisek meg Párducok helyett inkább a két kis lánctalpas felderítőt hoztam el, néztek is a szervezők.

Az elkészült figurákkal és a járművekkel, már több csatát is játszottunk, az egyikben német ejtőernyősök rohamát verték vissza vitéz gyalogosaim, amikor az egyik klubtag elnevezte őket gárdistáknak, más gyártó figuráinál kb fél fejjel nagyobbak lévén. A név rajtuk ragadt, és mivel Kingston-Upon-Thames-ben festettem őket, innen jött a név másik fele, így lettek ők a Royal Kingston Guard.