Wargame Somogyi Győzőnél

Két éve, hagyományőrző kapcsolatokon keresztül ismertem meg Somogyi Győzőt, a Salföldi Kopjások kapitányát, aki több egyenruhás könyv szerzője-festője, így neve bizonyára nem ismeretlen azok előtt, akik valamilyen magyar – elsősorban huszár – témájú figura festésébe vagy sereg építésébe fognak.

Egy beszélgetésünk során derült ki, hogy Győző szabadidejében szintén wargamezik – ő egyszerűen csak csatázásnak hívja –, elmondása szerint már ötven éve, azaz gyerekkora óta. Fellelkesülve azon, hogy ez a hobbink is közös, azonnal felajánlotta, hogy ha kedvem van, menjek játszani nyugodtan. Sajnos beletelt egy időbe, mire az időbeoesztásom lehetővé tette, hogy egyik szerda délelőtt elmenjek a műtermébe, amelyet egy belvárosi ház padlásán alakított ki, és ahol a csatajátékok is zajlanak.

Győző képeire, egyenruharajzaira jellemző sajátos stílusát a saját készítésű papírkatonáira, sőt a tereptárgyaira is átviszi, ettől aztán igen hangulatos csatatér keletkezik, amely egy korabeli fametszetet érzetét kelti a szemlélőben.

A katonái mintegy 10 mm-esek, mindegyik egyedileg készül papírból, olajfestékkel és vastag lakkréteggel vannak lefestve. A lakkréteg szerepe, hogy megvédje a figurákat a sérülésektől, ugyanis ebben a játékban a találatokat egy apró – kartonból és rézcsőből készült – gumis ágyúval viszik be. A szabály igen egyszerű – négy figura, egy ágyú vagy egy naszád lőhet körönként egyet, és ami elborul, az elveszett. Ami egy másik figurán vagy tereptárgyon megtámaszkodik, az még gyógyítható, ha visszajut az ispotályba, ami általában egy közeli városban található.

A városokat házak vagy erődök jelképezik, amelyek bevétele virtuóz ágyúkezelést követel meg – a védőknek sokszor csak a feje látszik ki a mellvéd mögül, ám itt is az „elesett, ha eldőlt” szabály érvényes.

A közelharc három érme feldobásával dől el, amelynek egyik oldala – török-magyar harc esetén – egy keresztet, a másik egy félholdat ábrázol, és összecsapásnál az a fél győz, amelynek jeléből több található. Persze itt is megvannak a megszokott módosítók – egy könnyű csapat egy nehezet csak úgy győzhet le, ha mindhárom érme az ő jelét mutatja.

A csata Magyarország területén zajlik, nagyjából a Komárom, Eger, Szolnok és Székesfehérvár által határolt országrészt ábrázoló asztalon. Ottjártamkor egy több hónapja húzódó török hadjárt zajlott, amelynek a fő hangsúlya a Dunakanyarban volt. Sajnos végigvárni nem tudtam, de biztos vagyok benne, hogy egyhamar nem is ért véget.