Az 1848-49-es szabadságharc alatt felállított magyar Honvédsereg legsikeresebb fegyverneme a tüzérség volt. Szinte a semmiből, előzmények nélkül kellett létrehozni, ennek ellenére minden ütközetben remekül helytállt, a kapott feladatait kiválóan ellátta. (tovább…)
Winston Churchill angol miniszterelnök 1940 júniusában – a németek nyugat-európai hadjáratát követően azonnal – utasítást adott a brit ejtőernyős csapatok felállítására. (tovább…)
A francia gárda-hadsereg a nagy hadsereg kisebb, elit másolata. A cikkben a Perry Miniatures 28 mm-es fém figuráiból megépített egységeket mutatjuk be. (tovább…)
Kedvenc frontlevelezőlapom az, amit nagyapám küldött az olasz frontról. A képen ő áll bajtársaival, s a fején a 15M acélsisak van. A képeslap hátoldalán azt kérdi testvérétől: Megismersz-e ebben a nehéz csákóban? (tovább…)
A reakciós osztrák seregben jelentős szerep jutott a „német vasasoknak”. Az 1848-49-es magyar szabadságharc szinte valamennyi hadszínterén bevetésre kerültek, egyedül Erdélyben nem harcolt egyetlen szakaszuk sem. (tovább…)
Őfelsége, Nagy–Britannia királyának alattvalói abban a szilárd meggyőződésben léptek hadba az első világháborúban, hogy szegény kis Belgiumot védik meg a csúf németektől. „Anglia” hadai, mint oly sok más háborúban is, a gyarmati, indiai és egyéb katonákból, a skótokból, az írekből és welsziekből álltak. Persze azért voltak köztük angolok is. Egy ínyenc wargamesnek ez a sokszínűség éppen kapóra jön. Hiszen a skót, indiai és más figurák festése izgalmasabb kihívás, és a gyűjtői polcon is jobban mutatnak, mint a közönséges „angolok”. Ezért aztán természetes, hogy első világháborús brit seregemet egy indiai ezred festésével kezdtem. (tovább…)
A teutonokról többnyire a fekete keresztes fehér köpenyt és a szarvakkal, szárnyakkal díszített, a XIV. században oly divatos vödörsisakot és láncinget viselő lovagok jutnak az ember eszébe. Azonban a német lovagrend katonai szervezetének, felszerelésének és létszámának csúcspontját több, mint 100 évvel később érte el.
A szipoj szó, noha Indiához kötődik a köztudatban, mégis a perzsa birodalomból ered. A szó perzsa nyelven katonát, hadsereget jelent, a szó innen terjedt el, majd nyugatra vándorolva a Török Birodalom területén, mint szpáhi vált ismerté, amelyet egyfajta lovaskatona megnevezésére használtak. Perzsiától keletre, az indiai szubkontinensen azonban ettől merőben eltérően, egyfajta gyalogos katona megnevezésévé vált. A név a mai napig fennmaradt, a modern indiai és pakisztáni hadseregben a rendfokozat nélküli katonákat illetik ezzel a névvel. (tovább…)
A 14. számot viselő lengyel vértesezredet 1809-ben állították fel a Varsói Nagyhercegségben. Némi huzavona után – Napóleon költségeket kímélendő lovas vadásszá akarta őket tenni, a szász király dragonyos státuszt szeretett volna – 1812-re végül egy vértesezred maradt két svadronnal, és így vett részt az oroszországi hadjáratban is. A lengyelek a szász testőrséggel és a Zastrow-vértesekkel egy dandárban harcolva foglalták el a borogyinói Nagy Sáncot. Egy svadronnal – egy dandárban a krakúzokkal – az 1813-as hadjáratban is részt vettek, utoljára Lipcsénél. (tovább…)
